Csaó mindenkinek, nos az életem nem úgy alakul, hogy ez a blogírás zökkenőmentesen menjen, de még itt vagyok, a lelkes monitorolvasók meg bombázhatják retinájukat a velem történt okosságok kapcsán. Szóval félretéve a mellébeszélést, a folytonosság meg van csak a szakaszok hossza változhat….

Csapjunk is bele… nos, kicsit úgy festenék, mint egy rongyosra baszott öreg kanapé, ha most az elmúlt pár hónapba visszafolyva ott folytatnám mindennapjaim leírását, ahol abbahagytam. Ezért nem is teszem, persze ha valami kapcsán előkerül egy jó, olvasó közönségre érdemes sztori, akkor bepörkölöm ide. Továbbá egy jó cimborám tanácsára, - aki azon igen kevés ember közé tartozik, kik tudatában vannak internetes tevékenységemnek- kicsit igyekszem cizelláltabb lenni, így nem a mindennapi életemben folyton megjelenő karakterek szellemi alultápláltságát igyekszem átadni, hanem magát a miliőt. Ez rövidre lefordítva azt jelenti, hogy kicsit kevesebb mocskos szöveget fogtok olvasni, de nem lesztek mentesek tőle. Akinek ez fáj, az szúrja torkon magát(garantálom elmúlik), aki meg ennek örül az verje ki.

Vébé. Én, mint törzsgyökeres antifocista előre várom a sok parasztba beáramló szenvedélyt és belőlük kiáramló szarságot. Alapvetően úgy vagyok vele, hogy a sportot nézni, - ahelyett, hogy csinálná az ember- olyan dolog lehet, mintha annak örülnél, hogy más faszát verik ki előtted. Sosem tudtam felfogni, hogy mit élveznek emberek abban, hogy egy faszparaszt hülyére keresi magát egy sporttal (legyen az bármi). Együtt örül meg sír vele, mint nagyapámnál a fizetett dajka. Nem azt mondom, egy Vb vagy Eb döntőt, esetleg elődöntőt még én is megnézek nagy kíváncsisággal, bár korántsem olyan elszántsággal, mint ahogyan azt az igazi ultrák teszik. Itt ki is merült bennem a focinézés. Ráadásul a foci azon sportok egyike, amit csinálni sem szeretek. Épp a múlt héten gondolkoztam el azon, hogy vajon ennek mi lehet az oka… Aztán szépen lassan össze is állt a kép, hogy hogy is nézett ki egy sráckorombeli meccs. …

Megvolt a kemény mag, akik állandóan jártak rúgni a bőrt, ez állt: a Matyiból, a Jesziből, a Tropán Pityuból, a Sigmond Sanyiból és Kis Fedákból. Emellé voltak vendégszereplők, mint például én vagy a Simi. Na most az állandó ötből mindegyik azt hitte, hogy első osztályú fotbalisták. Ehhez meg is volt az alap, mert a játék inkább egy kosármeccshez hasonlított mintsem focihoz. Ugyanis annyi szünetet kellett tartani a játékban, hogy kényelmesen behúzzanak egy sört, cigit vagy egy nevetőst, mint két kosármeccsen összesen. Bárkit kihívtak, akik épp a pályát uralták és ha nem ment a játékban hát megtették azon kívül a győzelmet ellenük. A leggyengébb láncszem a Sigmond Sanyika volt, őt gyakran csúfolták SS-nek, bár ez nem jelentett benne lelki törést, mert 20 éves koráig nem is tudott a második világháborúról, mindaddig még meg nem nézte a frissen debütált Ryan közlegény megmentését. A Matyiról már ez nem mondható el, meghitt náci volt. Foci közben is gyakran hangoztatta, hogy mindenkinek két lövése van: egy lövés a cigányokba és egy a zsidókba. Ez nem volt épp megnyerő, mert ahol fociztunk ott gyakran akadt mindkettő. Persze Matyit ez nem zavarta, örömét lelte abban, ha ütik és viszonozhatja, pláne ha valamelyik biboldót kalimpálhatta. Magas és erős srác volt, de már akkora, 18 éves korára elitta, elnarkózta az agyát. Jeszi játszott mind közül a legjobban, de egy idegroncs volt. Ha helyzetben nem lőtt gólt, mert mondjuk szarul lőtt, akkor nekiment a kapusnak és jól összeverte. Ha szar passzot kapott helyzetben, akkor a meccs leállt ugyanis kergetőzés indult a passz adójával. Ez elég gyakran a Tropán Pityu volt. Engem is megkergetett egyszer, de a végén megálltam, majd félre tettem a baráti jó viszonyt, amit ilyenkor a Jesziből az ideg mindig kiirtott, és úgy felrúgtam, mint Hitler a Versailles-i békeszerződést. Ez után nem tudtam rossz passzot adni neki. Ha idegenben játszottunk, általában a Jeszi robbantotta ki a bunyókat is, amiknek következtében 16-os fogkészletre szűkült a Sanyika fogsora. Ha ez mind bibsilandon történt, akkor a Matyi meg úgy örült, mint pedofil a szűzkurvának. Egyszer el is vitték a pályáról a rendőrök a Matyit, mert szegény Haraszti Lalit megszurkálta meccs közben, valami apró ürügy miatt, ugyanis szent meggyőződése volt, hogy a Lali zsidócigány.  Pedig szegény Lalika ízig-vérig ősmagyar volt, csak kicsit göndör haja és kormolt bőre volt… a rossz gének. A legnormálisabb a brigádból a Tropán Pityu volt, mikor felvették az ELTE-re ki is kopott a szupercsapatból. Kis Fedák, a nagy Fedák öccse volt, akkoriban a környéken a Nagy Fedák volt az atyaúristen. Senki sem szerette különösebben, de a bátyja miatt muszáj volt nem kibaszni. Egyszer a Jeszi kapott tőle egy rossz passzt, meg is kergette a Kis Fedákot, jól össze is rugdosta. Jeszi sosem az előrelátásáról volt híres, ugyanis másnap felgyújtották a kis szivecsücske Lada2101-esét, majd az Öreg Fedák az Újpest színeibe öltöztette a Jeszit. A Kis Fedák a Matyival vállvetve leszarta a szüneteket, nekik nem volt rá szükség, mindketten sörrel a kezükben tepertek az aszfalton a labda után, a másik kezükben meg ott lógott a cigi, ami szerelésnél különösen nagy előnyöket jelentett, mikor beledöfték az ellen nyakába a parázsló bűzrudat. Őket már csak a néha letévedő Simi űberelte. A Sanyika bátyja, volt Mikinek hívták eredetileg, de erre nem nagyon hallgatott, csak a Simire, de néha arra sem, mert totál skizofrén egy fasz volt. Alapvetően füvet koldulni jött a többiektől, aztán gyakran emberhiány lévén beállítottuk a kapuba. Sör cigi az alap volt a kezében, a labdához és a játékhoz semmi köze nem volt. Nemegyszer megcsinálta, azt is, hogy kirohant a kapuból és elkezdett tüzet kérni vagy az ő csapata védőitől vagy az ellennek a támadóitól. Egyszer lehozta az apja motoroláját, hát az akkor még nagy szám volt, szép nagy doboz. Aztán a kapuban telefonált, jobb kezén a kagyló a balban a doboz. A Matyi meg támadt feléje gőzerővel és ráküldött a jobb felső sarokba egy bikát. Simi ugrik, mint az állat, ráveti magát az ívre, felemeli a bal kezét és a labda bikából belebaszódik a dobozba, ami azzal a lendülettel repült is ki a Miki kezéből. Nem kicsit huppant a doboz, volt hangja rendesen, meg a Siminek is, ahogy földet ért az aszfalton. Aztán kapkodva teszi össze a telefont darabjaiból, közben lassan kimérten szippantgatja a cigijét és üvöltözi: Várjááá várjááá!!! Két slukkot tartott egy cigi, a negyediknél összerakta a telefont, benyomja, van vonal. Üvölti újra: Várjá várjááá!!! Rágyújt az ötödikre, amolyan Brúsz Vilis fantázia cigire, görbébb volt, mint a disznó farka. Azt következőre azt hallod, Simi üvölt a telefonba: anya, anya, hallasz?!?!. Simi akkora fasz volt hogy még a szülei is szerették, jött is a hangos válasz érces hangon, amit két méterre is hallottál: Hallak fiam bazdmeg, hallak….

Akkor jó nem ment tönkre… nyögte rá a Miki. De anya figyelj már, ha már beszélünk hozzál már le nekem ide a térre egy doboz cigit mert elfogyott és nincs pénzem, itt focizunk a srácokkal. Ezután már csak a kurva anyád Mikike és a pittyegés hallatszott a telefonból, mi meg szakadtunk, mint az állat. Ekkora hülyét, mint a Simi.

Szóval ezeken elmerengve rájöttem, miért nem szeretek focizni….