Carlos napjai

29.csütörtök:

Előreláthatólag a mai napom úgy folytatódik mint a délelőttöm és egy kretén sem talál meg az eszement faszságaival, szóval intézhetem a mindennapi dolgokat, szépen nyugodtan, meg végre együtt tudok ebédelni, Hannával, bár most csak otthon, mert a Bianka is velünk lesz. Szóval épp arra várok most, hogy végre a vályúhoz kerüljek. Aztán mikor épp jöttem hazafele beugrottam vásárolni azt látom, hogy két madárijesztő egy jointot szív mindenféle szemrebbenés nélkül a délelőtti emberkavalkád kellős közepén az élelmiszerbolt előtt, erről meg eszembe jutott egy régi sztori, amit gondoltam, most amíg még várok a kajára leírok, ahelyett, hogy bekapcsolnám a tévét és megint felbasznám az agyam.

Egyszer régen a Bubuval meg a Pupákkal, két gyerekkori haverommal ültünk egy helyen. Mi általában a csajokat stírölni, jártunk oda, a Pupákék azért ittak is rendesen, én meg sofőrködtem mindig. Viszont a jó bulákon kívül elég furcsa fazonok is megfordultak arra. Ezen a helyen ismert meg a Pupák egy kibaszott hippit, akivel valami homályos üzleti kapcsolata volt. Azt aznap este épp azért voltunk ott, hogy nyakon basszuk azt, mert tartozott a Pupáknak, az meg nem volt egy pankrátor. Szóval a Bubuval segítettünk az erőviszonyokat elbillenteni. Na a jamaika-imitátor megérkezett, azt mikor meglátott minket gyorsan odaléptünk, azt elkezdett hebegni habogni. A kis köcsög már vagy fél éve tartozott öt kilóval a Pupáknak, azt az 10 éve még többet is ért, mint manapság. Bár mondjuk én ma is megcsinálnám bárkin a panoráma röntgent ha ennyivel tartozna.
Szóval a kis hobbit mondta, hogy húúú otthon van a lé meg minden, menjünk át, azt kifizeti a Pupákot.
A gyerek az iszogatóba egyébként csak füvet jött eladni, azt már ment is vissza, mert a többi kibaszott hippi meg épp a házában randalírozott. Mi elkísértük. Tisztességesen lepusztult társasházba érkeztünk, olyan kb. 4 lakásos, belső udvarosba. Na az udvar az persze csak egy eladási hirdetésben mutatott volna jól, mint címszó, mert egy építési terület is szebben nézett ki, mint az kinézett. A sok kis görény ricsaját, meg a zombizenét már az utcán lehetett hallani. A házigazda, akit meghoztunk nem vitt kulcsot, úgyhogy csöngetett és egy kis köcsög nyitott ajtót. A gyerek úgy vicsorított meg szuszogott, mint a Jánosbá veszett kuvasza, azt a pupillái meg akkorák voltak, hogy a Goró átmászott volna rajtuk. Na mondom magamba, egy halom narkós. Mindaddig azt hitttem, hogy ezek a rasztavári neohippik, akik fűvel kelnek fekszenek, az ilyen bulikon fűszernek csak papírt vagy mikrotrippet esetlegesen korongot használnak. De hát úgy látszik a modern diszkódrogok hódítanak mindenhol. Beljebb léptünk azt körbenéztem a házban, de egy kibaszott asztalon meg két kanapén kívül a 80 négyzetméteres házban nem volt semmi bútor, csak parketta meg egy öreg cserépkályha. A kis csikák meg dülöngéltek mindenfele, a tánctérnek kinevezett hely, meg csak attól különbözött a ház többi részétől, hogy pár hólyagcsíra állt ott és fogta a tarkóját, hogy anyád geci milyen komoly ez a rész. Ezeket látván mondtam a Pupáknak, hogy gyorsan intézkedjen, mert a végén még belehúzom a mélyládába valamelyik partyarcot. Aztán már jött is a francia csavar, merthogy kiderült a rasztafarinak nincs is pénze, de kitalálta, hogy cserébe ad fél kiló füvet a Pupáknak. Pupák nem gondolkozott hosszasan mikor rávágta az igent, én csak annyit mondtam neki, ha kisétálunk innét, addig még haza nem viszi a szalmát, én nem ismerem, szóval már hívtam is neki a taxit. Én sosem voltam híve ezeknek a tudatmódosító szaroknak, annak meg végképp nem, hogy az árulásukhoz bármi közöm legyen, de a Pupák azt csinál amit akar.
Épp a ház egyetlen dekorációja előtt álltunk a Bubuval, azaz a lépcsőzetesen felépített kibaszott nagy cserépkályha előtt, amin díszítésnek egy piros villogó volt a tetején, amit biztos valami rendőrautóból szuperált ki a raszta, szóval épp ott álltunk, mikor az egyik droid odajön és a frissen tekert dzsojával kínálgat minket. A Bubu erősen asztmás volt szóval passzolta a lapot, én meg mondom nem szívok ilyen szarokat, mert még a végén bebarnul a bőröm, meg megnő a farkam, azt a térdemet fogja veregetni, az meg kibaszott kényelmetlen lehet. Szóval egy kis taslival elküldtem a tacskót. Eközben azt veszem észre, hogy az a piros villogó elkezd funkcionálni a cserépkályha meg mozogni. Mondom mi a fasz? Azt szépen lassan egy lépcső és mögötte egy tisztességesen berendezett pince tárult fel, ahol a raszta játszotta a botanikust.
Szóval a Pupáknak meglett, amit akart és hazataxizott egy kicsit sem feltűnően bűzlő táskával, én meg a Bubuval visszasétáltam az akkori törzshelyünkre. Persze a magasan képzettet egy hétre rá elkapták a kommandósok, azt bedőlt, meg vele együtt a hippi is.