Kimerítő hetem, volt az események jöttek mentek. A butábbnál butább arcok úgyszintén, szóval jogosan teszem ma üresbe a sebváltót és dőlök hátra otthon kicsit. A héten történtek dolgok, talán majd egyszer, ha kibaszott időmilliomos leszek, akkor talán leírom mind.

De talán egy eseményt kiemelnék, minap, ha jól emlékszem szerdán meglátogatott régi jó cimborám Kohn bácsi. A neve csak becenév, de eredetét most inkább ne firtassuk. Cimborámnak azért nevezném, mert hát régóta ismerjük egymást, és ha baj van mindig segítettünk a másiknak. Na meg jártunk régen együtt kocsmázni, hogy ott megvitassuk az élet nagy dolgait, és közös üzleteink tervezzük. Ami nagyrészt abból állt, hogy amíg én megittam egy kis vöröscsillagos sört, addig ő bevert 7-8 wishkyt meg mellé kísérőnek 4 unicumot, az öt üveg sört már csak hígításnak használta. Ennek kiváló eredményeképp ő mindig rettenetesen bebaszott, azt elkezdett engem és minden a kocsmában iszogató és dolgozó embert hangosan szeretni. Persze nem kellett nagy lendületet vennie annak, aki eme endorfin-túltengéses állapotából ki akarta zökkenteni, bár szerintem szándékosan senki nem tervezte ezt, de Kohn bácsi mindig a személyiségi jogai széttiprásának érezte a dolgot. Mi a büdös fasz, hogy basznám ki a fogát, hát ez meg mi a kurva anyját képzel, mindjárt szétbaszom a száját, a kurva életbe. Bassza meg! Mondta mindig nekem címezve e szépirodalmi összetett mondatot, úgy hogy persze azért az aktuális merénylőjén kívül az egész kocsma hallja. Persze, aki ezekre a szónoki hangokra csúnyán nézett az is rákerült a feketelistájára. Szerencsére még egyszer sem került komolyabb gebaszra sor, valahogy mindig megúsztam anélkül, hogy helyette verekedjek, mert hogy ő két lépés után hanyatt esett volna, az hétszentség. Általában ilyenkor nagy vonalú volt, mindig mondta hogy, hagyd csak Carlosom, majd én fizetek, és így kifizette az én egy sörömet meg az italpult készletét, amit ő elfogyasztott, mindezt úgy, hogy a 10% jattot véletlen száznak mérte. Ezért még a balhéjival is szerették őt az általa látogatott kedélyjavítókban. Viszont mikor nem ivott a helyzet, átcsapott az ellenkezőjébe. Viszonylag nyugodt volt, de a nagyvonalúság az agressziójával együtt másnap reggel a wc-ben landolt az előző napi alkohol végtermékével együtt.

Szóval szerdán körülbelül fél év eltűnés után benézett hozzám a bontóba. Szevasz bazmeg Carlosom, mi a fasz van veled, látom már megint nőttél. Ezt a szöveget ugyanígy a legnagyobb jóindulattal elsütötte, ha csak két napja találkoztunk. Olyan tenyeres talpas 40-es a Kohn bácsi, sosem kondizott, sosem sportolt semmit, ámbár jó nagydarab és van benne szufla rendesen, de a sporthoz sosem értett. Őt ismervén nem pusztán a hogylétemre való kíváncsiság vezérelte a megkeresésemben. Ha épp nem üzlet miatt találkoztunk, ami mostanában zéró volt, akkor a kellemes kocsmai kalandok voltak előtérben, kétheti egyszer, de az utóbbi egy évben ez is elmaradt. Szóval mondhatom azt, hogy az elmúlt másfél évben, ha megkeresett mindig pénzért tette. Most is lepacsizott a jobb kezével, miközben a szemem sarkából láttam, hogy a bal kezén, amivel eközben a hátamat veregette, meg ott rázkódott a kétmillió forintos Rolex Submariner. Persze csak azért volt ennyi, mert nem a legújabb volt, arra már nem futotta szegénynek. Ugyanis valamiből fizetnie kellett a kibaszott CLS AMG mercijét, amivel begurult a bontóba. Úgy egy éve vehette, a kocsi törlesztője úgy 3 kiló körül lehetett havonta, emellé a fenntartás mindent beszámolva még egyszer ennyi. Szóval a nagylábon éléshez kurvára értett, de a pénzt beosztani és befektetni már kevésbé tudta. Én a kúhetet kifizettem, mikor megvettem, alapból nem szeretem a törlesztgetést, hitelt csak olyan dologra veszek fel, ami profitál, egy kúhét meg nem profitál ugyebár, hacsak nem taxiznék. Na mindegy Kohn bácsi nem szarozott, már nyögte is egy perc után, hogy épp most kezd bele valami, nagy vállalkozásba és hát kéne neki még egy pár millió az elinduláshoz. Én nem tudom, hogy azért mert nagy autóval járok, vagy azért mert több vállalkozásom van vagy a fasztudja miért, de engem mindig valami kibaszott postamacinak néznek. Nyilván azért van több vállalkozásom, ami jól működik, mert a pénzt nem baszom el mindenféle látszatdologra, és nem iszom halálra magam minden héten több tízezer forintért. A Q7 is csak azért van, mert a fele napom ott töltöm, és sokat utazom, egyfajta munkaeszköz, azért egy Trabantban mégsem lehet irodám? Szívem szerint adtam is volna meg nem is. De mivel tudom, hogy a törlesztés nem az erőssége Kohn bácsinak így mondtam neki, hogy nincs pénzem még magas kamatra sem. Nem vagyok én kibaszott uzsorás. Azóta egyébként nem szívesen adok neki kölcsön, mikor megvette a CLS-t azt rá másnapra már begurult a kondiba mutogatni, meg mondogatta, hogy most nagyon jól megy neki a szekér meg minden. Aztán egy hónap múlva egy péntek este megint begurult a kondiba és kért tőlem kölcsön húszezer forintot, hogy el tudja vinni a nőjét vacsorázni. Persze azt a húszezer forintot, amit egy hét múlvára ígért még ma sem láttam. Nem a pénz mennyisége bosszantott….