Említésként pár dologgal kezdeném, az egyik egy jó hír mondtam, ugye hogy a Dorika meg is keresett engem telefonon. Felvettem a kondiba dolgozni, egyelőre a három hetéra együtt van és ha sikerül elintéznem a non-stop nyitvatartást, akkor így is marad a dolog.

Pénteken délután megvolt a Zolinak a temetése. Sokan voltunk ott az ismerősök közül, ezt örömmel láttam. Bár volt egy két fasz, aki jobban tette volna ha nem mozdul ki a mozgásköréből. A Goróra nem tudtam haragudni, tényleg nehéz a méretében öltönyt találni, ezért meg most nem fog magának szabatni, így aztán lejött egyik portázós szerkójában, fekete ing, fekete farmer fényes lépő. A Doki meg az Oszibá is normálisak voltak, azt leszámítva, hogy csillogott a fejük a sok kólától, tényleg próbáltam feldolgozni, dehogy egy temetésre mi a fasznak szipákolnak be úgy mintha kötelező lenne, azt már nem vágtam. Na akin a pofám leszakadt az meg a Jenő volt még, Palika unszolta, hogy ugyan jöjjön már el ő is. Az egy dolog hogy sportcipőbe jött meg fehér ingbe és be volt baszva, mint az albán szamár, de hogy a szerencsétlen paptól minek kérdezgette a ravatal után, a hátát csapkodva szegénynek, hogy mikor kúrtál utoljára, na azt már nem értettem. Amúgy a többiek mind rendben voltak. A józanabbik felével a részvét után össze is dobtunk a családnak egy kis anyagi segítséget. Azon meglepődtem, hogy a Doki is beszórt egy kisebb összeget, azon már kevésbé, hogy Oszibá gyorsan elsunnyogott mindeközben. Csak onnét vettük észre, hogy eltűnt mikor meghallottuk felbőgni a merci motorját és abból full kox hangerőn a green velvet falsh-t. Az Andinak jól esett, hogy ott voltunk, azon meg különösen meglepődött, hogy megtámogattuk. Igaz a Zolit nem fogja visszahozni és a 8 éves kisfiának -aki értetlenül nézett maga elé vagy az anyjára, aki meg végigzokogta a ceremóniát- hogy miért nem lesz az apja többé vele, de segít nekik talpra állni, akkor is ha a Zoli az összes pénzt elpecázta valahol. Ennyit a rosszról..

Még aznap este le kellett mennem Nyíregy környékére, késő este volt már azt a bokrok közül elém ugrott biciklivel egy részeges bandita. Majdnem elcsaptam, se világítás se semmi, aztán csak kirodeózik a bozótosból matt részegen cibálva a bicikli kormányát, hogy ugyan menjen már az egyenesen. Locsolhatták fentről, mert jó kurva nagyra nőtt, a bicikli csak hajlott alatta az meg rajta mert valószínű cefrét is raktak abba a locsolóvízbe. Aztán lehúzom az ablakot mikor lassan elmegyek mellette és mondom neki mi van tirpák meg akarsz halni bazdmeg. Na egyből kijózanodott és már húzta le a bicikli vázára szerelt vascsövet, hogy mi a kurva anyámat képzelek, hogy beszólok neki. Le is pattant a bicikliről én meg mondtam neki kurva anyádat mit rohangászol. Na erre még idegesebb lett, azt sprintelt a kocsi után. Szerencsétlen fasz valószínűleg még a pálinkával átitatott kenyéren nőhetett fel mert esze semmi nem volt, vagy 3 kmre elcsaltam a biciklijétől mindig csak 100 métert mentem előre az meg futott utánam hogy megöllek bazdmeg. Aztán mikor meguntam nyomtam egy kövér gázt azt hagytam hadd sétáljon vissza a biciklijéhez. Bár megfordult az agyamban, hogy visszafordulok és bebaszom a biciklijét a kocsiba, azt 50km múlva kirakom, addig meg hadd sétáljon a baromállatja. Eszembe juttatta a régi időket, mikor tizen egy-két éve jártam vásározni. Na ott tele volt ilyen barmokkal. Rendszerint vitában voltam az élelmesnek látszani akaró cigányokkal, helyproblémák miatt. Azt az egyik bebaszott, egyik vásár alkalmával megivott két sört meg két pálinkát a büfében, és megőrült. Már vagy egy éve egymás mellett volt a sátrunk de valahogy bebaszva zavarta, hogy összeért. Azt elkezdte rugdosni bazdmeg. Mondom neki Géza ha még egyszer belerúgsz a sátramba össze-vissza verlek. Az meg már húzta elő kést hogy most kinyírlak geci bazdmeg. Nem voltam rest elővettem az akkoriban leghűségesebb haveromnak bizonyult vízvezetékcsövet, olyan combosabb fajtát, aztán mondtam, Géza most higgadj le mert ha nem teszed kilapítom a fejed az kurvaisten. Csak nem nyugodott finomabban tarkónbasztam a csővel azt rábasztam a kezére amiben a kés volt. Fél perc múlva már a földön feküdt. Na a következő alkalommal már nem zavarta a sátram két sör után sem. Egyszer meg a fél évre előre lefoglalt helyemen, ami a piac egyik legjobb helye volt, bent szalonnázott három cigány a sátrukban, az enyém helyén. 6ig lehetett átvenni a lefoglalt helyeket én már négykor ott találtam őket a sátramban tömni a rusnya pofájukat. Mondom nekik sziasztok, ne haragudjatok de ez az én helyem szóval megkérlek titeket hagyjátok el. Azok meg csak nevettek. Akkoriban még régebbi bömbivel jártam. Jött velem egy haverom által ajánlott faszjankó, a Dudás. Második alkalma volt velem, azt mikor látta melegedik a helyzet a cigányokkal indult a másik irányba kolbászolni. Szóval egyedül maradtam három kancigány ellen, akik már gondolatban az én húsomban fenték meg a szalonnázó késüket. Mondom nekik, két percet kapnak hogy elhúzzanak a sátrukkal a picsába, különben rájuk bontom, azok meg még mindig csak röhögtek. A szomszéd Kolompár meg mondta nekik vigyázzatok, mert a Carlos nem viccel, az rátok bontja. A fasztarisznyák meg ettek és röhögtek tovább. Bömbi be, motor felhördül, már alapból szép hangja volt, úgy szólt mint Jancsi bácsi traktorja. Rükverc és 20-30 méterről elindultam azt mikor már nagyon közel voltam a mosoly a pofájukra fagyott én lassítottam és elkezdtem tolni a sátrat. Bal kezembe ott volt a haverom ha ez sem elég nekik már a lökhárító nyomta befele a rudat azt felpattantak azt mondták jól van főnök megyünk. Kiszálltam azt a Kolompár még odaugatta nekik, látjátok bazdmeg én mondtam hogy nem normális, faszért nem hallgatok rám bazdmeg. Szóval ilyen harcok mindig folytak a Kolompár sem véletlen mondta mi a szitu látott már vitában párszor. A Dudás meg visszaosont a balhé végén azt azzal a lendülettel mondtam neki, hogy Te meg most takarodj a szemem elől bazdmeg mert agyonbaszlak. Nézett bután, nem értette miért mondtam. Mondom indulj bazdmeg mindjárt itt a vonat, aszondja nincs pénze. Mondom akkor meg szedd a lábad gyalog bő két nap még felérsz, de takarodj a szemem elől. Aztán végül valakihez bekoldulta magát. Szóval ez a tirpák, szellemi fogyatékos bringás meg eszembe juttatta ezeket a sztorikat, azt rájöttem az az élet is jó volt egy kis tapasztalatgyűjtésre.