Az idén nyáron kétszer is megáldott a jószerencse, hogy együtt nyaraljak valamelyik baromállat ismerősömmel. Balatonra idén csak kétszer sikerült lejutni, az első alkalommal jöttek a gyerekek is, minden nagyon korrektos volt, együtt tölthettem a családommal négy gyönyörű napot. A második alkalommal a gyerekeket rábíztuk Terikére. Szeretik a nagyanyjukat így örültek, hogy vele tölthetik a péntek, szombat vasárnapot. Terike viszont kurvára nem szeret engem bármennyire is próbálja palástolni a lányával való békessége érdekében. Aztán kibaszottul meg kellett jegyezni, hogy nehogy megint a szaralak barátaim társaságában töltsük el a három napot, mert szegény Hanna... Én ilyenkor már nem mondok semmit csak mosolygok mint egy fasz, azt várom, hogy befejezze a hegyi beszédet. A Sanyika balatoni nyaralójába mentünk. Az egész meghívás lényege az volt, hogy megmutassa az új ladikját, meg a hozzá vásárolt új 20 éves vizinimfáját. Áradozott róla, hogy „ bazmeg Carlos 3 alkalommal próbáltam becserkészni Dokk Beachen, hogy majd jól megbaszom, azt harmadikra is egy hétfői vacsorát tudtam belőle kicsiholni. Ez már nő bassza meg, majd két hét volt mire megkúrtam, de ez nem az a szűzkurva, aki kéreti magát tudod... csak szereti átgondolni a dolgot előtte, mert utána meg úgy ugrált a brén, mint bolha a kutyaszőrön, szóval tapasztalt, érted Carlosom. Aztán meg olyan házias, múltkor is hazaértem és tangába meg kis hálóruhában főzött bazdmeg. Igazi anyatípus...” Szegény Sanyikának el sem akartam mondani az igazságot, hogy azért várt, mert felmérte a pénzügyi hátteret és az ehhez elviselendő embert, na meg ez már egy kombinált praktikája a bolondításnak, hogy húzzuk az időt... na de hogy ennyire egy ostoba fasz legyen, hogy a hálóingben főzőcskézést megeszi, hát bazdmeg felkötöm magam. Na mindegy, szóval meghívást kaptunk egy kirakatlátogatásra Hannával. A díszvendégek sorát Goró meg a gogotáncosnője, valamint a Sanyika egyik haverja és annak egy a vártnál intelligensebb nője gazdagította. Ez utóbbi spiné Erika névre hallgatott és személyében sikerült egy beszélgető partnert is találnia a drágámnak. Azt már nem értem mit keresett a fasz yuppie pasijával. A csávó egy korombeli „sztárügyvéd”, innét ismeri a Sanyika. Az egyik nap egész végig a ladikon csücsültünk a csajok rázták a seggüket a zenére mi meg beszélgettünk az élet nagy dolgairól, ami nem tartott sokáig, mert a sztárügyvéd Attila egyből előhozta a kit basztunk meg témát, ami úgy tűnt igencsak központi témájuk lett a Sanyikával, és egész végig azt beszélték hány nőt basztak meg és hányat nem tudtak. A binomenális nomenklaturájuk szerint a szopadékok voltak az előbbiek, amik persze a többséget képezték és az utóbbiak pedig a fapinák, melyek az elenyésző kisebbség táborát nemesbítették. A második este egy koktélbárban le is zsírozták a jövő heti swingerpartijukat. Végül is a Sanyika megtalálta az erre megfelelő menyasszonyát. Vasárnap délben beültünk egy jónak látszó étterembe. Hiba volt! A hely nagyon faszájosan nézett ki, zongora festette alá a hangulatot, meg minden lófasz. Aztán kijött a pincérgyerek, akit a nyár alkalmával rángattak ki a fogyatékosok középiskolájából. Már a pofáján látszott, hogy egy degenerált fasszopó kis droid, de amikor elkezdett beszélni ez már bizonyos is lett. Harmadik nekifutásra sikerült felvésnie a papírra, hogy ki mit kér inni, aztán mikor fél óra alatt három körben hozta ki a nyolc ember innivalóját össze-vissza, rájöttem az agyába nem tudta vésni, mert nincs neki. Előre féltem kaját kérni, igazából legszívesebben lebasztam volna az asztalra a pénzt a piáért azt mentem volna a picsába, de a Goró meg a csajok nagyon éhesek voltak így nyugton maradtam. Na a Sanyika gecire rábaszott, mert halászlét is kért. Kihozták neki langyosan a mikrózott szar halászlét, azt mikor már majdnem bedarálta, jött a hobbit és röhögve odanyújtotta a kenyeres kosarat, hogy „kenyér nem kéne? hahaha”. Itt már nálam kiverték a biztosítékot, a Goró meg az Attila csak röhögött. Én valami fűszeres csirkét ettem steak krumplival. Ettem már jobbat is de nem volt vele különösebb gond. Másodiknak kaptam ki, Hanna volt a negyedik őt még megvártam azt ettünk nehogy kihűljön. Ugyanis ez retardált fasz pincér egyenként hozta ki a főételt, azt mire az utolsó kiért az első már a desszertjét is megehette volna. Spagettin több napos száraz sajt, a gordon bleuben párizsi volt sonka helyett sajt meg csak ijesztés jelleggel. Ezt a Goró ette, na itt már lefagyott a mosoly a szájáról, aztán mikor a Goró nőjének a Kittikének kijött a főétele párolt zöldség nélkül, ami eredetileg hozzá tartozik, egyből elkezdett fennhangon ugatni, hogy gyere ide köcsög. Az meg hebegett-habogott azt bement kétszer a konyhára mire elismerte azt, ami az étlapon van. Nagyon kiakarta hozni de a Goró megmondta neki, hogyha kihozza belebassza a fejét az oszlopba. Vonja le a számláról, amit most nem hozott ki és örüljön, hogy a saját lábán mehet haza. Na reklamáció után nem eszünk elvet követve mindenki szépen befejezte a kaját és várta a számlát, a csajok már kevésbé voltak nyugodtak, a Goró meg egyenesen begőzölt. Na kijött a számla, Goró csajának kajája full áron számlázva, elkezdi neki a Goró szépen nyugodtan magyarázni, hogy nem ezt beszéltük meg. Na a pincérgyerek véletlen idegességébe felemelt hangon közölte, de hát itt van a számlán. Goró mint a villám felállt, felemelte a gyereket és az asztalra baszta, azt rádobott egy húszezrest, miközben mondta, hogy látom hogy rajta van bazdmeg, de azt beszéltük fél óráig, hogy nem lesz rajta te kis görény, aztán szépen kisétált.  Mi is elhagytuk az éttermet a bemutató után. A panaszkodók nem csak mi voltunk, szépen lassan sétált ki mindenki már ezelőtt is, de a Goró mutatványa után az is kiment, aki addig nem tette. Szegény gyerek meg csak fogyatékos volt, igazából a tulajnak járt volna... De mindegy....

Szóval ennyi volt a közös Balaton a jóképességűekkel. Az éttermet leszámítva elvoltunk Hannával...

Volt két külföldi utunk is az egyik Görögországba volt kettesben, a másik meg Kenyába. A görög út nagyon relaxos volt, rég pihentem ilyen jót és arra az időre emlékeztetett, mikor összeházasodtunk Hannával. Leszámítva Terike faszságait, meg vagyok vele áldva, mert mindig lehet rá számítani, hogy vigyázzon a gyerekekre, mikor kettesben akarunk lenni. Persze a kenyai út előtt megint elhintett pár kelletlen megjegyzést, mert oda szintén nem ketten mentünk. Ismét a cimboráim társaságában. Na ez az út igen komolyra sikeredett szóval megérdemel egy külön posztot. De most lépnem kell, mert a kopasz Kozák telefonált, hogy nem megy úgy valami, mint ahogyan azt elképzeltük... Folyt. köv.